HAIKUK
Évszakok
Eső csepereg,
szivárvány-íveken át
szállnak a fények.
Hold jár az égen
csillagtestvérek között
talpig fehérben.
Árny jár a réten
vadvirágszirmok fölött
sejtelmes fényben
Nem nyarat, időt
álmodik őszbe hullván
fáradt falevél.
Fenyők viselik
nehéz terhét a télnek –
örökké szépek.
Roppanó havon
lépteim őrzi a tél
rövid kis emlék
Rügyek táncában
ágak hajlongásában
pezsdülő tavasz
Életünk
Álmod sodor, vagy
te sodrod finom ujjal
hogy füstté váljon?
Mákot darálunk
tegnapokká - holnap is
forog a kerék
Reggellé válik
ami bennünk világít
holdtalan éjjel
Elfoszló levél,
megtépázott gondolat -
időáldozat!
Tűnő életek
tanúja a szél a víz
őrzője a föld
Égi fényeken
földi árnyék-pillanat -
aztán ragyogás
Lobban a lángja
puhán beleolvad a
viasz-tavába
Gyertya kis lángja,
hirdesd, míg tart a fényed:
Fény az ígéret.
Pillangós haikuk
Szavak hálója,
védtelen kis pillangó
vergődik benned.
Tarka pillangó!
Gyermekek játszadoznak
a réten, vigyázz!
Hernyókon tapos
Csak a szépet szereti
Pillangókra vár
Idők – utak
Gyorsabban pereg
most órák homokszeme:
tágul az idő.
Útkeresők közt
zúgó - hallgató harang
utamat járom
Ajándék
Egy nyári reggel
fényt dobott felém a szél
azóta őrzöm
Télvíz idején
Esik szüntelen
Cseppje oldódni vágyó
köveken koppan
Tavaszunk messze
földünkre és szívünkre
télnek könnye fagy
Jaj, hol a csillag?
Eltévedtünk, pásztorok,
Nincs, mi vezessen
Lábnyomok
Roppanó havon
lépteim őrzi a tél
rövid kis emlék
Meddig őrzi meg vajon
létem az örök idő?
|