HAIKUK

Évszakok

Eső csepereg,
szivárvány-íveken át
szállnak a fények.

Hold jár az égen
csillagtestvérek között
talpig fehérben.

Árny jár a réten
vadvirágszirmok fölött
sejtelmes fényben

Nem nyarat, időt
álmodik őszbe hullván
fáradt falevél.

Fenyők viselik
nehéz terhét a télnek –
örökké szépek.

Roppanó havon
lépteim őrzi a tél
rövid kis emlék

Rügyek táncában
ágak hajlongásában
pezsdülő tavasz

Életünk

Álmod sodor, vagy
te sodrod finom ujjal
hogy füstté váljon?

Mákot darálunk
tegnapokká - holnap is
forog a kerék

Reggellé válik
ami bennünk világít
holdtalan éjjel

Elfoszló levél,
megtépázott gondolat -
időáldozat!

Tűnő életek
tanúja a szél a víz
őrzője a föld

Égi fényeken
földi árnyék-pillanat -
aztán ragyogás

Lobban a lángja
puhán beleolvad a
viasz-tavába

Gyertya kis lángja,
hirdesd, míg tart a fényed:
Fény az ígéret.

Pillangós haikuk

Szavak hálója,
védtelen kis pillangó
vergődik benned.

Tarka pillangó!
Gyermekek játszadoznak
a réten, vigyázz!

Hernyókon tapos
Csak a szépet szereti
Pillangókra vár

Idők – utak

Gyorsabban pereg
most órák homokszeme:
tágul az idő.

Útkeresők közt
zúgó - hallgató harang
utamat járom

Ajándék

Egy nyári reggel
fényt dobott felém a szél
azóta őrzöm 

Télvíz idején

Esik szüntelen

Cseppje oldódni vágyó

köveken koppan

 Tavaszunk messze

földünkre és szívünkre

télnek könnye fagy 

Jaj, hol a csillag?

Eltévedtünk, pásztorok,

Nincs, mi vezessen