Aranyló idők

Valamikor fánk ágairól

figyeltem a szomszéd udvart

ölelésre vágytam

Később ölelő karokból

figyeltem a fánkat

ágaira vágytam

Most már csak azt figyelem

mint öleli az ég a földet

s csak ringatózom

A cseresznyefán

Cseresznyefánkon a kertben
szélhordta titkokra leltem.
Eső hullt, cseppekké áztam,
Nap szitált: fényporrá váltam.
Láthatsz ködtakaróban
égről a földre borultan,
szivárvány hídján járván,
szunnyadó felhőpárnán,
kékjén az égnek, tavaknak -
képzelhetsz százféle alaknak.
Valamikor jövőre várón
szél sodort messze a fánktól.
Mégis ott vagyok minden nyáron
Suhanok titkos emlékszárnyon.

Nemcsak emlék...

Valaha ismertem minden ösvényt,
Madárfüttyöt, sziklát, vadvirágot,
Fenyők alatt, bokrok között járva
Kósza kedvem hús széllel cikázott.

Fülemben folyton zengett az ének
Merészen vágtam mély út peremének
Enyhén kopaszodó dombtetőről
látcsövön néztem, kik merre élnek.

Kökörcsin bontotta selymes szirmát
S szerényen elém tárult a város,

Megnézni közelről is érdemes,
Fentről pedig igazán látványos.

Mit leírtam, emlék csupán, mert az
Útkereszteződésnél letértem,
De mindent mélyen magamba zártam,
S örömmel tölt el, hogy benne éltem.

Szivárvány szárnyán

Fénysziporkákkal az égen
feszülő cseppekre léptem.
Ragyogni, szállni akartam,

s fáztam esőbe takartan.

Ahogy illannak az évek…

Ahogy illannak az évek,
úgy sokasodnak az álmok.
Álmodtam messzi utakról,
míg tudtam, egy helyben járok.

Emlékek tavasza

Emlékek tavaszát
hordozom telemben
virágzó aranyág
fagyos tenyeremben

Egy négysoros

Az égen, az égen,
nem úgy mint régen...
Félek, felnőtt lettem:
játszani igyekszem.

Játék

Mozart-szobor a zongorán -

állandóság a változó világban -

Chopin-keringőt játszom, mint régen,

s Haydn-szonátát, Beethoven Für Elise-ét,

s játszana más is, hát

csipkével letakart kisasztal mellé telepszem,

s hallgatom, mint állandó muzsikát,

dallamok meg-megakadó, majd sodródó

lendületéből újjávarázsolt, kacéran mosolygó

életörömmel s fintorgó fájdalommal teli

hangfolyamok szökellő futását,

mit hajdan éppígy játszottak az úri kisasszonyok,

- ez életünk -

s requiem ne is szóljon emlékeink felett!