Angyalok földjén jártam

Angyalok földjén jártam,
csalárd hitekkel birkózva
féltem és fáztam,
s már ítéletre vártam
halálraváltan,
de angyalok földjén jártam,
hát legyőzve bűneim nyomasztó
terhének szorító hatalmát
reményvesztett lelkem
előre indult bátran.
Angyalok földjén jártam
felcsendülő tiszta hangoktól
színek gyúltak ki köröttem, s láttam:
mily békés az élet e határtalan világban,
s megmártózva a mindenség mélységes tavában
a mindenséggel csendben eggyé váltam.

Érdem

Hová is igyekszik az ember?
Mi az, mit legnagyobb lendülettel
mindent feladva, mindent kibírva
élet-szakadékai fölötti függőhidakon
merészen átlábalva
egyre csak keres,
egyre csak remél?
S miért nem nyugszik, míg a célt,
mit szívügyévé tett: az érdemet
meg nem érdemli?
Mert érzi, halottnak is 
csak úgy úgy érdemes lennie,
ha az életet, mit kapott anyjától,
megérdemelte.

Felhő az égen

Alkony ősi mámorában
Leng a lelkem álmodón,
Ős-ölelés... percnyi sóhaj...
Vég... a végtelenbe von.

Vágyom máris izgatottan -
Fényrózsában fellegek -
Elérni, mi lehetetlen,
Amit úgyse tehetek...

Végtelenül

Végtelenül hömpölygő áradat
fodrozódó hulláma megragad
Ó, miféle zenemű szertelen
hangjai keletkeznek
e hangszer-műszeren
lélekterünk nagyobbik felében
míg fejhez-fajhoz köt a létem
Míg halk-hars hangulatokkal
ide-oda dobálva
külső szálak vonnak a való világba
Ez a legtöbb mit elérhetünk:

sodródunk a vég felé
végtelenül

Lassú olvadás

Kinn a metsző hidegben
jéggé fagynak a gondolatok...
Süket köd szitál ijedten,
prűd csendben némán bandukolok.
Lila fények tűnnek fel tompán,
magához ölel az éjszaka,
érzem, a békalencsés tó partján
bársonnyá válik az illata.
Még nem tömény, kellemes, félénk,
de mégis oly megindító,
Olvad a jég, s agyamban békén
Lapos cseppekké válik a szó.

Fergeteg

Mezőről jó illat felemel
Lebegtet halovány szél-lepel
Hamvas kék mezőkön fellegek
Mintáját éhes fergeteg
Csúfítja, rontja, cibálja,
Ellenállna, de tudja, hiába,
Engem is elragad, felkavar,
Először félek, majd csöppet sem zavar
Fellegek harcában égi hierarchia
Ezt egy halandónak is el kell fogadnia...