Ártatlan ének
2006.08.08. 18:39
Ártatlan ének
Fűzöm fonalát a napnak Virágtenyér Fák lombja közt zöldike játszik az ég közel jön, fülembe súg, ölel…
Légy társa a fénynek, fészek örömének, ahogy est szövi fészkét, sötétjét, s benne apró madárkák – csillagok készülnek tojásrakáshoz élet idejéhez hogy keljenek újból új világok s a régit letaszítsák helyéről mert kell a tiszta jó, az ártatlan ének
Fülel a messzeség – pattan már a vékony kéreg?
|